Te tudod, mi az a terelőkutya pontosan? Ahány fajta, annyi munkamódszer

A terelőkutyák világa mindig is lenyűgöző volt számunkra. Nem elég, hogy a kutyának a jószágokkal is szoros kontaktusban kell lennie, és értenie kell minden rezdülésüket, de ha lehet, a gazdával még inkább összhangban kell állniuk. Ezt pedig csak kivételes ebek, kivételes ösztönökkel tudják megvalósítani.

A következő cikkünkben a terelőkutya fogalmával és a különböző terelési stílusokkal ismerkedhetsz meg.

Mi az a terelőkutya?

A teljesség kedvéért tisztázzuk először is azt, hogy mi az a terelőkutya. A terelőkutya egy munkakutya. Egészen pontosan azokat az ebeket értjük a meghatározás alatt, amelyeket vagy az állomány terelésére és mozgatására tenyésztették ki, vagy erre a feladatra tréningeztek, tehát nem őrzik az állományt. (Legalábbis nem ez az elsődleges feladatuk.) A legtöbb fajta szinte bármely jószágra bevethető, és vannak olyanok is, amelyek kifejezetten specializálódtak valamilyen állatfajra. Természetesen a gazdáknak is vannak egyéni preferenciáik. Gyakran a terelőkutya fajtájának kiválasztásánál családi hagyomány alapján döntenek, de természetesen az országban népszerű, az ország saját fajtái is befolyásoló tényezők lehetnek, ahogy a terelendő állomány faja és a környezetei adottságok is.

Minden terelési viselkedés módosult ragadozó-magatartás. A szelektív tenyésztés révén az emberek minimálisra csökkentették a kutya természetes hajlamát arra vonatkozóan, hogy a haszonállatokat prédának tekintse, miközben megőrizték a vadászati készségeit, létrehozva a terelőkutyát. A szelektív tenyésztés során az is szempont volt, hogy az állat hasonlítson a ragadozókra. A hegyes, felálló füleik, és a technikáik, mint a csipkedés, a szemkontaktus, is hasonlítanak a nagyragadozók külső jellemzőihez, illetve viselkedéséhez a vadászatban. Ez arra készteti a jószágokat, hogy eltávolodjanak tőlük, így a terelőkutyák jobban kontrollálhatják azok mozgását.

Kifejlesztésük a szarvasmarha-tenyésztéshez köthető, és már 6000 évvel ezelőttről is van bizonyítékunk a létezésükre. Származási helyüknek a modern Törökország, Irak és Szíria területeit tekintik. Azok az ebek, melyek korábban a vadászatban segédkeztek az embereknek, szépen lassan az állattartás során váltak segítőkké.

A terelés stílusai

Header

Azokat a terelőkutyákat, melyek az állománnyal szembefordulva, vagy azt oldalról megközelítve terelnek, angol nyelvterületen headernek hívják. Ilyen például a border collie is. A jószágok szemébe néznek, ezzel elérve, hogy nyomást gyakoroljanak az állományra. Ezek az ebek nagyon jól érzik, hogy hol húzódik az az érzékeny határvonal, ahol még mozgásra tudják bírni az állatokat anélkül, hogy azok menekülőre fognák. Remekül beválnak arra is, ha elkóborolt egyedeket kell visszahozniuk.

Heeler

Amikor a legtöbben a terelésre gondolnak, az a kép van a szemük előtt, ahogy a kutya az állomány mögé kerülve mozgatja el azt egyik helyről a másikra. Ezeket az ebeket angol nyelvterületen heelernek hívják. Az ismertebb fajták közé tartozik például az ausztrál juhászkutya vagy a corgi. Ezek a kutyák javarészt marhákkal dolgoztak, akik könnyebben elviselték a csipkedést.

Tending

Az angolul tendingnek keresztelt stílusban a kutyák élő kerítést alkotnak, hogy egyben tartsák az állományt. Rendszerint ezzel a technikával a jószágok lassabban mozgathatók. Ilyen kutya például a német juhászkutya vagy a beauce-i juhászkutya. Ezt a technikát gyakran alkalmazták Franciaországban, ahol a juhok általában növényekkel beültetett területekkel határos nyílt legelőkön legeltek, majd estére zárt legelőre vagy istállóba vitték őket. Mivel itt lényegesen több volt a ragadozó, az is fontos volt, hogy ezeknek a terelőknek az őrző-védő ösztönei is fejlettebbek legyenek.

Drover

Azokat az ebeket nevezik így angolul, melyek hosszú utakon terelték a jószágot, például a vásárba. Az ilyen kutyáknak nagynak, fáradhatatlannak, függetlennek és elszántnak kellett lenniük. Ilyen például az óangol juhászkutya vagy a nagy svájci havasi kutya.

Ahogy a stalecheerios.com-on is olvasható, bár a kereszttréning lehetséges, a különböző technikákhoz szükséges fizikális különbségek miatt ez nem gyakori. Ahol a border collie-k határozott tekintetükkel és gyors mozgásukkal boldogulnak, ott a német juhászkutyák termete és kitartása nem biztos, hogy ugyanolyan sikerrel bevethető. Ám ha a nyugodt, kitartó, órákon át tartó munkára kell kutyát választani, valószínűleg a második lesz a befutó.

Egy terelőkutya mint házi kedvenc

A leírtakból is láthatod, hogy a terelés nem gyerekjáték. Intelligencia, tudás, kitartás és stressztűrő képesség is bőven szükségeltetik hozzá. Egy ilyen kutya tartása, még akkor is, ha a kiállítási vonalból származik, rendkívüli elkötelezettséget igényel a gazda részéről. Nem elég, ha csupán lemozgatjuk, megfuttatjuk az ebet, a mentális stimuláció is elengedhetetlen az esetükben. És persze a habitusukhoz illő munka! Bár valóban nagyon vonzó lehet az életedet egy ilyen kutyával megosztani, dönts felelősségteljesen, és csak akkor vágj bele, ha biztos vagy benne, hogy bírni fogod erővel, energiával és idővel is.

A magyar fajtákról szándékosan nem ejtettünk szót, saját cikket szentelünk nekik és a terelési stílusuknak.