Ritka genetikai rendellenesség miatt vált fehérré egy teljesen fekete kutya

A kutya döbbenetes változáson ment át, amelyet egy különös genetikai rendellenesség okozott. Az átalakulását megörökítő fotók bejárták az internetet.

Buster, a négyéves oklahomai kutya egy ritka genetikai rendellenesség miatt veszítette el szőrzetének eredeti színét. Az egykor teljesen fekete szőrű kutya 2,5 év alatt változott fehérré.

Ez a genetikai rendellenesség változtatta meg a kutya külsejét

Buster megváltozott külsejének oka egy vitiligo nevű állapot, amely viszonylag gyakori az embernél, de ritkább esetben kutyáknál is előfordul. Ez a bőr és a haj pigmentációjának elvesztéséhez vezet, ami fehér foltok formájában jelentkezik, amelyek idővel szétterjedhetnek a testen.

Semmi nem utal arra, hogy a vitiligo miatt a kutya bármilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget érezne.

Az oklahomai kutyánál mindössze kétéves korában, 2021-ben diagnosztizálták az állapotot. Az állatorvosok először azt tanácsolták gazdájának, Matt Smithnek, figyelje meg kedvencét, hogy nem tapasztal-e rajta bőrirritációt. Buster átalakulása az arca körül kezdődött. Kisebb fehér foltok jelentek meg szeme, orra és álla körül, ami a vitiligo tipikus korai jele. A következő 9 hónap során aztán a foltok terjedni kezdtek, jelentősen megváltoztatva a kutya megjelenését.

Volt egy pont, amikor bizonyos területeken kopaszodni kezdett, amíg friss, bolyhos fehér bundája nem nőtt.

Busterre mára alig lehet ráismerni, egykori fényes fekete szőrét fehér bunda váltotta fel. Gazdája a humor eszközével élve úgy fogalmazott, szerencsére így is nagyon jóképű.

Nincs ismert gyógymódja

A Petmd állatorvosi szakportál szerint a vitiligós kutyák valóban elveszíthetik természetes pigmentációjukat bőrükön és szőrükön. Ahogy Buster esetében is történt, a folyamat általában az arcnál kezdődik – különösen, ami az orr környékét illeti –, majd fokozatosan terjed tovább a lábpárnak felé, a test más területein is megjelenve.

Bár a háziállatoknál előforduló vitiligo pontos eredete nem ismert, a legtöbb eset genetikai eredetű, és bizonyos fajták hajlamosabbak rá, mint mások. Ide tartozik a rottweiler, a tacskó, a szibériai husky, a német juhászkutya, a dobermann, a tervueren, a golden retriever, az óangol juhászkutya és a rövid szőrű német vizsla.

Az állapot jellemzően egy autoimmun betegséggel függ össze, amely arra készteti az immunrendszert, hogy megtámadja a melanocitákat, a melanin nevű pigmentet termelő sejteket. A gazdiknak mindenesetre azt szokták javasolni, hogy ilyen jelek esetén vigyék állatorvoshoz kedvencüket, hogy kiderüljön, ha a depigmentáció hátterében esetleg valamilyen alapbetegség áll.

Az állapot az embereknél valamivel gyakoribb. Becslések szerit minden 200. embert érint a világon: 50 százalékuknál még 20 éves koruk előtt előjönnek a tünetek, de nem teljesen világos, hogy miért. Egyes vélekedések szerint a genetikai okok mellett kialakulásában olyan tényezők is közrejátszhatnak, mint a szülés, a hormonális ingadozások vagy a bőr sérülései. Gyógymódja sem az állatoknál, sem az embereknél nincs, de bizonyos terápiák segíthetnek megállítani a pigmentvesztést, ha elég korán alkalmazzák őket.