A kutyák is öregszenek – rajtunk is múlik, hogyan: Márton Attila különvélemény

Az öregedés nem olyan téma, amivel szívesen foglalkoznánk. Ha még nem érint minket, akkor azért. Ha igen, akkor meg pontosan azért. De nemcsak mi öregszünk meg, hanem kutyánk is. És a minél méltóságteljesebb öregedés céljából azért nem árt racionálisan rátekinteni erre az életszakaszra.

Vannak olyan dolgok, amelyek elkerülhetetlenek. Még ha fejre állunk, úgyis meghalunk egy nap, és ha ez jó sokára következik be, akkor ráadásul meg is öregszünk. És ha öregszünk, egy idő után csomó minden változik. Például elkezd öregedni a szervezetünk, változnak a szokásaink és igényeink. A társadalom bizonyos esetekben elég komolyan lesajnál minket, és nagyon sokan hajlamosak saját magukat leírni. Pedig az öregedés mint folyamat, tényleg egy teljesen normális és elkerülhetetlen része az életnek. A kutyák sem kivételek.

Hitvallás, egyre több ősz hajszállal

Magam részéről túlzottan nem frusztrál, hogy évről évre egyre több gyertya van a születésnapi tortámon. Persze, az azért idegesítő, amikor reggelente egyre gyakrabban merev a derekam és olykor olyan helyeken is tud fájni, amely létezéséről korábban nem is tudtam. Ráadásul, egyre több gyógyhatású készítmény nevét tudom fejből. De például a ráncaimat nem tartom nyilván szám szerint. Főleg, mert a számuk folyamatosan változik, egyértelműen emelkedő tendenciát mutatva. És most, hogy nemrég új szemüveget csináltattam, élesebben látom őket, mint előtte bármikor.

Abból sem csinálok túl nagy problémát, hogy ha el is kap a szombat esti láz, általában éjfél környékén véget is ér. Egyébként is szívesebben olvasok egy könyvet, minthogy egy zsúfolt szórakozóhelyen nézelődve elmélkedjek azon, hova is tart az emberiség. Megvolt ez is, kitomboltam magam akkor, amikor ennek volt az ideje. Azzal se szoktam marcangolni magam, hogy miért nem vagyok fiatalabb. Nem is szeretnék az lenni! A franc se akar ugyanazokon az életszakaszokon újra átmenni, megvívni ezer harcot, megtapasztalni sok mindent, sokszor a saját hibáimon keresztül.

Az öregedés természetes jelenség, csak ugye általában nem igazán szeretjük a változásokat. Főleg, ha azok kellemetlenségeket hoznak el az életünkbe, mindezt úgy, hogy a környezetünk se túl támogatón áll ehhez a kérdéshez. Elkerülni nem tudjuk, abba viszont van beleszólásunk, hogy mindez hogyan történjen és mennyire ássuk el saját magunkat. Ha önmagában azt elfogadjuk, hogy ez így természetes, már hatalmas lépést tettünk: nem fogjuk magunkat az őrületbe kergetni az önsajnálattal. Az életvezetési tanácsok tömkelege próbál útmutatást adni, hogyan öregedjünk meg tudatosan úgy, hogy mindezt ne fogjuk fel a vég kezdetének (még ha egy nap azzá is válik).

És ugyanígy fontos lenne, hogy ha kutyánk van, az ő esetében is felfogjuk, hogy az öregedés nála mit jelent, és hogyan tudjuk segíteni benne.

Megöregedni méltósággal

Alapestben mindenki arra vágyik, hogy a kutyája jó sok évet töltsön mellette. Ekkor pedig kikerülhetetlen, hogy végignézzük, ahogy az öregedés folyamata beindul. De ezt nemcsak beletörődve szemlélhetjük, hanem tehetünk is érte, hogy ez minél kevesebb zökkenővel járjon. És ami fontos: már időben el kell kezdeni a „felkészülést”. Ez nem azt jelenti, hogy már kölyökkorban azzal nyomasztjuk magunkat, hogy egy napon úgyis elkezdenek megjelenni az ősz szőrszálak és jönnek majd a problémák. A túltolt paranoia nem szolgálja az érdekeinket.

A kutyánk öregedésére való felkészülést úgy tudjuk megtenni, hogy egyrészt olyan életvitelt alakítunk ki számára már a kezdetektől, amelynek része az egészséges fejlődés és az egészségmegőrzés. Amikor beköszönt az idős kor, fontos, hogy milyen állapotban van az immunrendszere, mennyire terhelt már egyébként is egészségügyi problémákkal a szervezet. És úgy alapjáraton mennyire „karbantartott”. Jelentősége van a megfelelő táplálásnak, a megfelelő mozgásnak, pihenésnek. Amikor jönnek az időskori megbetegedések, fontos, hogy milyen állapotban van a szervezet. Ezt pedig az határozza meg, hogy az azt megelőző éveit a kutya milyen körülmények között élte.

Fontos a mentális frissesség, aktivitás is. A kutyák többsége igényli, hogy foglalkozzanak vele, legyenek megoldandó feladatok az életében. Ha egy kutya életének nagy részét egy lakásba bezárva tölti, minimális ingerek között, az nem jó az idegrendszerének és ez a későbbiekben komolyan visszaüthet. Az időskori „elbutulás” kutyáknál is létező jelenség, tenni ellene, lassítani pedig lehet.

Fontos még, hogy fogadjuk el és vegyük is észre a kutyánkban végbemenő változásokat. Fel kell készülni rá, hogy számos egészségügyi probléma időskorban jön elő. Úgyhogy figyelni kell a jelekre. Akár a viselkedésváltozásokra is. Ha kutyánk például nyűgösebbé, ingerülté válik, könnyen lehet, hogy valamilyen fájdalma van.

Megváltoznak a szokások és az igények is. Nem biztos, hogy nagyon sokat akarna játszani, viszont nagyobb igénye lesz a pihenésre. És ha kisgyerek van a közelben, figyeljünk arra, hogy ilyenkor a kutya tényleg el tudjon vonulni, és ne azt kelljen folyamatosan tűrnie, hogy nyüstölik.

Nem bonyolult dolog, ám kutyánk változásának tudatos felfogása annyit igényel, hogy odafigyelünk rá. A kutyák nem hülyék. Nagyon szépen tudják jelezni, hogy mire van szükségük, mit szeretnének, és mikor hagyjuk őket békén a frizbivel.

Az öregedést nem szeretjük és nagyon sokszor nem is túl kellemes a folyamata. Tudatosan viszont tudunk tenni azért, hogy ez minél elviselhetőbb legyen, akár élvezhető is! Magunk és kutyánk esetében egyaránt.