A kis Sally még levegőért kapkodva sem felejtette el csóválni a farkát: a bátor kiskutyát felépülése után örökbe fogadta egy szerető család

A pici Sally borzalmas állapotban került be a menhelyre. Teljesen kék színe volt már, ugyanis a tüdőgyulladás miatt szinte egyáltalán nem tudott lélegezni. A kislányt egy állítólagos tenyésztő hozta a menhelyre az utolsó pillanatokban; mert rájött, ő már nem tudja tovább a gondját viselni.

Szerencsére nem is kerülhetett volna jobb kezekbe, ugyanis egyből elszállásolták egy plédekkel és puha játékokkal kibélelt oxigénkamrában, ahol szép lassan rendbe hozták a kritikus állapotban lévő kutyust.

A szótárában nem szerepel a feladás

Az első időkben Sally még az oxigénkamrában is levegő után kapkodott, olyan gyenge volt a tüdeje. De nem adta fel; az okos tekintete és a csóváló farka jelezte, hogy kész bármit megtenni a felépülés érdekében, és hogy őt egy fránya tüdőgyulladás nem állítja a sarokba.

Alig telt el néhány nap, a kis hölgy gondviselői arra lettek figyelmesek, hogy a blöki egyre játékosabb kedvében van. Ugyan még lélegeztető volt az orrában és teljes mértékben függött az oxigénbuborék segítségétől, már készen volt a játékra. Bökdöste és nyalogatta a kamra falát, mindenképpen ki akart jönni. Az első néhány napba bármennyire is örültek volna neki, még annak is, ha legalább megsimogathatták volna, nem volt lehetőségük kinyitni a kamra ajtaját csak addig, míg enni adtak neki.

Magukkal vitték mindenhová

A menhely gondozói látva ezt a lelkesedést magukkal vitték mindenhová Sally-t az oxigénkamrájában. Ha már a csöppségnek nem volt arra esélye, hogy elhagyja a biztos odút, legalább lásson egy kis világot. De egy idő után ez sem volt már neki elég! Arra lettek figyelmesek, hogy mancsozza a buborék ablakát, mindenáron ki akart jönni. Az orvosok tanácsára a gondozók hagyták neki. Ezzel a módszerrel ugyanis lehetőségük nyílt arra, hogy fokozatosan erősítsék meg a tüdejét.

Kezdetben 15 másodpercet bírt az oxigénkamrán kívül. Néhány nap leforgása alatt 15 másodperc helyett már 3 percet is kibírt a szabad levegőn a kis harcos. És szerencsére egyre nőtt is, cseperedett. A gondozói így azt találták ki, hogy az oxigénkamrát valamilyen módon kibővítik. Az egyik napon elhatározták, hogy kiviszik a blökit az udvarra, had süsse a nap és borzolja a szellő a bundáját. Ennek olyan gyors és intenzív gyógyhatása volt, hogy másnap már képes volt 30 percet kint eltölteni, oxigén nélkül. Ezek után nem sok idő kellett Sally-nek, hogy mindenkinek tudtára adja, többé nincs szüksége a kamrára!

Az új családban új élményekkel körülvéve

A menhely dolgozóinak szívébe annyira belopta magát ez a kivételes kutyus, hogy egyikük úgy döntött, miután teljesen felépült, örökbe fogadja.

Sally azóta már sokadik sétáját teszi a parkban, rendszeresen úszik a medencében, és már kedvenc játékát is kiválasztotta. Egyszóval élvezi az életét teljes erőbedobással az új anyukája, és négylábú testvérei oldalán. Pont olyan intenzitással, mint ahogy elhatározta azt is, meggyógyul.