Különös viselkedés a dobermannoknál: a gyakori ágyék- és plédnyalogatás a fajta kényszeres viselkedészavara

Picit kellemetlen és picit zavarba ejtő, ám mégis sokan abba a hibába esnek, hogy nem tulajdonítanak az ágyéknyalogatásnak különösebb jelentőséget. Mondván, a kutya nem tesz magában kárt. Ám a kutatások feltárták, hogy a nyalogatás megszállott viselkedés, és a stressz levezetésére szolgál.

Jogos lehet tehát a kérdés, hogy ha levezeti a stresszt és az unalmat, miért kell mégis kezeltetni? Cikkünk erre a kérdésre ad választ.

A kutyák esetében is a genetika a felelős?

A kutatások arra engednek következtetni, hogy ennek a kényszeres viselkedésnek az eredete genetikai okokra vezethető vissza. Dr. Nicholas Dodman, a north grafton-i Tufts Egyetem Cummings Állatorvosi Iskolájának igazgatója és csapata, 77 olyan dobermannt vizsgált, akiknek rendszeres elfoglaltsága volt az ágyéknyalogatás. Ezeket az állatokat 76 olyan fajtatársukkal hasonlították össze, akiknél nem volt fellelhető ez a viselkedés. A kutatók a kutyák 7-es kromoszómáján egy foltot azonosítottak, amely a CDH2 (Cadherin 2) gént tartalmazza. Ennek a génnek a jelenléte mutatott különbséget a genetikai kódban a kényszeresen nyalogató kutyák és az obszesszív viselkedést nem tanúsító ebek között.

Az állapot súlyosságát a gén mutációjának mértéke módosíthatja. Ezért fordulhat elő, hogy nem minden egyednél jelentkezik a viselkedés, vagy nem ugyanabban az erősségben. Sajnos a genetikai okok mellett környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a rendellenesség kialakulásában. A teljesség igénye nélkül ilyen összetevő lehet a szeparációs szorongás, a korai elválasztás miatt létrejött trauma, a bántalmazás vagy az unalom.

A kényszeres viselkedés egy ördögi kör

A dobermannoknál ez a típusú obszesszív-kompulzív zavar (CCD vagy Canine Compulsive Disorder) pontosan azon az elven működik, mint az embereknél. A nyalogatás endorfint termel, ezáltal sikerül ellazulniuk. A tevékenység megkönnyebbülést hoz, majd ahogy múlik a hatása, visszatér a stressz, az állat újra az ágyéknyalogatásba menekül, és így tovább és tovább. Így létrejön egy olyan viselkedési ciklus, amiből az eb nem tud kilépni.

A különösen szorongó ebeknél a legapróbb esemény is elég lehet, hogy belehajszolja a kutyát ebbe a kényszeres magatartásba, ami odáig is fajulhat, hogy kutyusod elhanyagolja az alvást, az evést vagy a játékot. Érdemes kiemelni, hogy ez a kompenzáló viselkedés nem csak az ágyék nyalogatásában nyilvánulhat meg. Előfordulhat, hogy a kutya a takaróját veszi a szájába, és azt nyalogatja, vagy olyan tárgyakat szopogat, amik alkalmatlanok étkezésre.

Mik lehetnek a tünetek?

Az ágyéknyalogatás rendszerint még azelőtt elkezdődik, mielőtt a kutya a szexuális érettség időszakába lép és szinte kizárólag dobermannoknál tapasztalható. Lényeges kiemelni, hogy akkor is rögzülhet a viselkedés, ha a kiváltó ok már megszűnt vagy enyhült. Emiatt különösen fontos az alábbi tünetekre odafigyelni:

• megszállott nyalogatása vagy szopogatása az ágyék bőrének vagy a bundának
• bőrirritáció és/vagy sebek
• fertőzések a bőrön
• a szőr megritkulása, kopaszodás
• csökkenő étvágy
• csökkenő kedv a játékhoz
• agresszivitás, ha a tevékenység közben megzavarják
• ehetetlen tárgyak nyalogatása, rágása és szopogatása
• kényszeres rejtőzködés, hogy zavartalanul élvezhesse az aktust
• tárgyak elrejtése

Az ágyéknyalogatás kezelése

Mint az összes obszesszív-kompulzív zavart, ezt is szükséges mind gyógyszeresen, mind viselkedésterápiával kezelni. Hogy kiiktassátok a stresszort, valószínűleg szükséges lesz majd a blöki étrendjének és környezetének módosítására is. Számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a viselkedés időről időre visszatér majd, ám körültekintő odafigyeléssel és gondoskodással kiskutyád az állapot ellenére is teljes életet élhet.

Ha az eddig olvasottak alapján úgy érzed, hogy dobermannod érintett lehet, mindenképpen konzultálj az állatorvossal!