Ezeket az izmokat kell erősítenie agilityző kutyádnak: elkerülhetők vele a térdsérülések

A szakértők azt is vizsgálták, milyen tevékenységek csökkenthetik a sportoló ebek esetében gyakori elülső keresztszalag-szakadás esélyeit.

„A core-izmok alatt a törzs stabilizálásáért felelős izmokat értjük, melyek körülveszik a hasüreget. Idetartozik többek között az egyenes hasizom, a haránt hasizom, a gerincfeszítő izmok, valamint felülről a rekeszizom, alulról pedig a medencefenék izmai” – olvasható a Díványon. A kifejezés mára egyre gyakrabban hallható. A core-izmok azonban nemcsak az emberek, de a kutyák számára is rendkívül fontosak. Erősítésükkel komoly sérülések előzhetők meg sportolás közben.

Mielőtt sportolna kedvenced

Ha kutyáddal kipróbálsz valamilyen sportot, az mindkettőtök számára nagyszerű. Azonban nem véletlen, hogy minden kutyás sportnál a bemelegítés jóval több időt vesz igénybe, mint maga a gyakorlat. Nagyon fontos, hogy kutyád kellőképpen fel legyen készítve a fizikai munkára, hiszen enélkül sérülés lehet a vége. Így a bemelegítést sosem szabad kihagyni, és mindig csak megfelelő életkorú kedvenccel sportolj. Az izmok erősítése pedig feltétlen kutyád javára válik, így ezt érdemes már a rendszeres gyakorlás előtt elkezdeni, például egyensúlyozó korongok segítségével.

A core-izmok fontossága

Azok az agilityző ebek, akiknek nincs megfelelő core-izomzata, érzékenyebbek lehetnek az egyik leggyakoribb kutyáknál előforduló térdsérülésre, az elülső keresztszalag-szakadására. Egy felmérés szerint, amely több mint 1200 agilityző kutya tevékenységét és sérülési esélyeit dokumentálja, úgy tűnik, hogy a legtöbb fizikai gyakorlat csökkenti a szalagszakadás kockázatát, azonban egyesek növelik is. Ezenkívül a kutya mérete és alakja – és ezáltal bizonyos fajták – is nagyobb kockázatnak vannak kitéve.

Az egyensúly- és core-izomzat erősítő gyakorlatok, valamint az olyan rendszeresen végzett tevékenységek, mint a dock diving és a szimatmunka, a szalagszakadások csökkenésével járnak. Míg például az úszás, az apportírozás, a frizbi, a rendszeres, hosszabb séta vagy futás nem növelte a sérülések kockázatát, de nem is csökkentette.

Ezeket a mozgásformákat válaszd

„Az egyensúlygyakorlatok, például az egyensúlyozó korongok használata javítja a kutya core-izmait, ami csökkenti a szalagszakadás esélyét” – mondta Deb Sellon, a Washingtoni Állami Egyetem állatorvosa és a tanulmány vezető szerzője. „Úgy találtuk, hogy az ebeknek éppúgy fontos a fitnesz, mint az embereknek, és ezt korábban nem mutatták ki.”

Sellon és Denis Marcellin-Little, a Kaliforniai Egyetem állatorvosi ortopéd szakorvosa 1262 agilityző kutyát vizsgált. 260 ebnél történt szalagszakadás, és 1002-nél nem. Meglepő módon azoknál a kutyáknál, akik gyakrabban szerepeltek agility versenyeken, és magasabb szinten versenyeztek a technikailag szigorúbb típusú pályákon, kisebb valószínűséggel szakadtak el a keresztszalagjaik.

Az egyetlen fizikai tevékenység, amely növelte a sérülések esélyét, az a dombos vagy sík terepen heti rendszerességgel végzett rövid séták vagy futások voltak. Sok térdsérülés olyan kutyáknál fordult elő agility-karrierjük elején, akiknek még hiányzott a megfelelő core-izomzatuk.

A felmérésben értékelt összes tevékenység közül a legkockázatosabbnak bizonyult az új és népszerű flyball kutyasportban való edzés vagy versenyzés. A flyball sporttal is foglalkozó agilityző kutyáknál közel kétszer nagyobb valószínűséggel szakadtak el a szalagok, mint más ebeknél. A flyballt játszók közel 12%-ának sérült a szalagja.

Kockázati tényezők

A felmérés megerősített néhány régóta fennálló és jól elfogadott kockázati tényezőt is. Különösen az egy éves koruk előtt ivartalanított nőstény kutyáknál majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel szakadt el a szalag, mint azoknak, akiket első születésnapjuk után ivartalanítottak. Sellon szerint ez a hormonok fontosságát tükrözi a fiatal állatok erős szalagjainak kialakulásában.

Egyes fajták körében is megfigyelhető volt a tendencia

A felmérés eredményei azt mutatták, hogy az ausztrál juhászkutyáknál és a labrador retrievereknél kétszer nagyobb valószínűséggel szakadtak el a szalagok. A rottweilereknél és az ausztrál pásztorkutyáknál több mint négyszer nagyobb eséllyel.

Marcellin-Little feltételezi, hogy ennek köze lehet a kutya alakjához, és talán a farkához is. „Az agilityt végző nagyobb kutyáknak általában kevésbé jó az egyensúlyuk, így nem meglepő, hogy a rottweiler vagy az ausztrál juhászkutya esetében nagyobb a szakadás kockázata, mint a kisebb fajtáknál” – mondta. „A farok is szerepet játszhat; a farok bizonyítottan nagyon fontos a gepárdok számára, és valószínű, hogy szerepet játszik a kutya általános egyensúlyában.”

„Ez a kutatás csökkenti a bizonytalanságot; nem ad bizonyosságot, de ez az egyetlen tanulmány gondolatokat válthat ki, és segíthet megvizsgálni a lehetséges kutatási területeket a továbblépés érdekében” – mondta Marcellin-Little.