A temetkezési vállalat alkalmazottja Basil, a beagle kutyus: hogyan segít a gyász fájdalmát feldolgozni?

Hozzátartozónk halálának egyik legszörnyűbb momentuma maga a temetés, melynek túlélése talán a legnehezebb. Shrewsburyben egy egészen különleges módszert alkalmaznak annak érdekében, hogy élhetőbbé tegyék ezt az eseményt. Basil, egy beagle kutyus a jelenlétével próbálja elviselhetőbbé tenni a szertartást. 

A Shrewsbury Clive Pugh Temetkezési Igazgatóság pontosan ezeket az embert próbáló pillanatokat segítve alkotta meg azt az ötletet, hogy egy terápiás kutyát alkalmaznak a temetések lefolyása alatt. Ezzel segítve a gyászoló családot akár csak pár röppenő pillanatra is kizökkenteni a mély gyászból. 

Basil, a gyászterepeauta

Basil, a beagle hivatásának tekinti azt, hogy rendszeresen segítsen a gyászoló hozzátartozókon. Ő vezeti be a családot temetésre, és mindvégig ott marad mellettük. Érdekes módon többen is azt úgy gondolták, hogy kifejezetten segített számukra a kutya jelenléte, és a gyászszertartás egésze mellett próbáltak az állat közelében maradni. Ez persze nem csak a felnőttekre igaz, gyermekeknek is könnyebb vele együtt megbirkózni a traumával.

A beagle szerető, gondoskodó kutya, Basil ráadásul szereti a figyelmet, így ideális számára ez a munka. Azt vettük észre, hogy a gyerekek különösen szeretik őt” – nyilatkozta a temetkezési vállalkozás egy dolgozója. 

Valóban segít Basil jelenléte? 

Egyértelműen igen. Ugyanis egy terápiás kutya ösztönösen nyugalmat áraszt magából és, ha csak pár pillanatra is, de eltereli a figyelmet. A puszta ottléte oldja a feszült hangulatot. Megkönnyíti azt a terhet, melyet a temetés során szükséges elhordozni. Így jelentős segítséget képes nyújtani a szertartás során. Ám fontos tudni, hogy a terápiás állatok szerepe nem csupán a temetésre koncentrálódhat, a teljes gyászfolyamatot is végigkísérhetik. 

Hogyan tudnak segíteni a kutyák egy gyászfolyamat kezelésében?

Egy kutatás során arra a megállapításra jutottak, hogy egy terápiás kutya jelenléte sok esetben sokkal hatásosabb mint egy baráté, társé, családé, terapeutáé vagy éppen vallási vezetőé. A kutatás során 372 felnőttet vizsgáltak. A résztvevőknek az úgynevezett társas támogatást kellett értékelniük, amit a tragédia után közvetlenül, illetve azt követően kaptak. A megkérdezettek 35,6 százaléka nagyon meg volt elégedve a bajban elfogadott segítséggel, 26,5 százalékuk megfelelőnek ítélte és 37,9 százalékuk nem találta megfelelőnek a támogatást. A 372 megkérdezettből 248 háziállattartó volt, 89% százalékuk pedig azt nyilatkozta, hogy a háziállat nyújtotta segítségnek jelentős szerepe volt abban, hogy át tudta vészelni a tragédiát. Az eredmény tekintetében a legmagasabb besorolásba kerültek az állatok, így megelőzték a család, a barátok, a szakemberek és a vallási vezetők szerepét.

(Képek: Getty Images Hungary)