Így üdvözölheted helyesen a kutyádat

Végre hazaérünk egy hosszú nap után. Mit csinálunk először? Természetesen megsimogatjuk kedvencünket, és nagyon örülünk neki. Vagy mégsem?

Aki járt már kutyaiskolában, az lehet, hogy hallotta a kifejezést: 5 perces szabály. De mire is vonatkozik ez pontosan? Ne aggódjunk, nem egy nagyon szigorú előírásról van szó, hanem inkább egy irányelvről. Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy önfeledten örülünk kedvencünknek abban a pillanatban, amikor betesszük a lábunkat az ajtón. Emiatt kutyánk is nagyon izgatott lesz, hogy végre otthon van a gazdi. Viszont itt a csavar: nagy ügyet csinálunk abból, hogy megérkezünk, és ezzel csak nehezebb lesz a szeparáció.

A szeparáció okozta szorongásról dióhéjban

Az 5 perces szabály különösen hasznos lehet, hogy elkerüljük a szeparációs szorongás kialakulását kölyökkutyáknál. Az egyedüllét által kiváltott szorongás sok kutyát érint, főleg, mióta 2020-ban beütött a Covid-19, és hozzászoktak a kedvencek ahhoz, hogy nincsenek egyedül. A szeparációs szorongás sokrétű jelenség, és nagyon összetett probléma. Megnyilvánulási formái a kutyától függenek, de leggyakrabban a következőket figyelhetjük meg távozáskor, vagy hazaérkezés után:

• a lakásba piszkít, pedig szobatiszta,
• ugat, nyüszít vagy vonyít,
• megrongálja a bútorokat, berendezést,
• folyamatosan menekülni próbál,
• fel-alá járkál.

Ezek a jelek tehát jól mutathatják, ha kutyánk szeparációs szorongástól szenved. Fontos, hogy kizárjuk az egyéb lehetőségeket, amik a probléma forrását jelenthetik, például az unalmat vagy a más jellegű (nem az egyedüllétre vonatkozó) félelmet.

Hazaérkezés utáni pillanatok

Az 5 perces szabály kifejezetten a hazaérkezés utáni néhány percre vonatkozik. Célszerű ilyenkor semlegesen viselkedni, először tényleg megérkezni. Levenni a cipőt, kabátot, kezet mosni… Nem kell, hogy mind az 5 percet kitegye ez a folyamat, a lényeg az, hogy akkor köszönjünk kedvencünknek, amikor már nyugodt. Tulajdonképpen a figyelmünket használjuk dicséretnek, és megerősítjük benne a nyugodt viselkedést azáltal, hogy azt jutalmazzuk. Az elején nagyon nehéz lesz, nekünk is és kutyánknak is, főleg, ha nem ez volt eddig a megszokott. De ezzel a módszerrel bevezethetünk egy új rutint, a „megérkezés rituáléját”, ami jót tesz kedvencünknek. A kutyák szeretik, ha a napnak vannak kiszámítható, rendszerű aspektusai, és ez a cirka öt perces megérkezés is pont ilyen lehet. Rövid időn belül észrevehetjük a változást kedvencünkön. Tudni fogja, hogy nem kell nagyon izgatottnak lennie ahhoz, hogy a gazdája üdvözölje.

Hogyan induljunk el otthonról?

A szeparációhoz való szoktatás kulcsfontosságú része az indulás. Érdemes kedvencünket hozzászoktatni ahhoz, hogy nem mindig vagyunk otthon. Az első és legfontosabb lépés, hogy ne csináljuk színházi jelenetet a távozásból. Ez nem azt jelenti, hogy ne is simogassuk meg, mielőtt elmegyünk, vagy ne köszönjünk el, ezeket nyugodtan megtehetjük, visszafogottan. Ha valaki éppen a szeparációs szorongás leküzdésén dolgozik, akkor kérje ki a tréner véleményét, hogy a kutyája esetében milyen hozzáállást ajánl, hiszen minden helyzet különböző.

Viselkedjünk természetesen, amikor elmegyünk otthonról, így mutathatjuk kedvencünknek, hogy nem lesz semmi probléma belőle. Mindezt persze nem egy 8 órás munkanappal kell kezdeni, hanem a legjobb, ha lassan felépítjük. Először csak néhány percre hagyjuk a házban, majd fél órára és így tovább.

Ha kedvencünk szeparációs szorongással küzd, akkor keressünk fel egy megbízható trénert, akivel együtt kitalálhatjuk a megoldást. A fent említett irányelvek első sorban akkor nagyon hasznosak, ha először tanulja kutyánk, hogy a gazdi nem mindig van otthon. Enyhe szeparációs szorongás esetén is praktikus eszközök lehetnek, de egyedül nem biztos, hogy elegek.

Ha már van egy berögzült viselkedése kedvencünknek, akkor azt nehezebb megváltoztatni, viszont a rossz szokások ronthatják az életminőséget, ezért ne féljünk segítséget kérni. Nem szégyen, ha a kutyánknak van valamilyen viselkedésbeli problémája, és semmiféleképpen nem kudarc. De nem kell, sőt, nem szabad ezekbe beletörődni, felelős gazdiként törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a probléma gyökerét.

Gyakran a viselkedés az csak az okozat és az ok mélyebben rejlik. Ha kedvencünk stresszes, az is vezethet problémás viselkedéshez. A stressz forrásának kiderítésével már megtehetjük az első lépéseket az ok megszüntetése felé. Ez az ok lehet valamilyen zavaró tényező, de abból is eredhet, hogy a kutya szükségletei nincsenek kielégítve. Arról, hogy mi okozhat még stresszt a kutyusnak és milyen jelekből ismered fel ezt az állapotot, ebben a cikkünkben írtunk.