10 barátságtalan kutyafajta a tudomány szerint

A kutya az ember legjobb barátja, ezt mindenki tudja, és többen nap mint nap bizonyítják is a mondást. Sőt, mára már gyakran nemcsak barátként, hanem családtagként tekintünk kedvenceinkre.

Egy friss tanulmány arra keresi a választ, hogy a kutyák személyisége függ-e a fajtától. Régi kérdést boncolgat: vajon öröklődés vagy nevelés kérdése a személyiség? Hét tényezőt vizsgáltak: bizonytalanság, képzési fókusz, energia, agresszivitás/dominancia, emberi társaság kedvelése, kutyák társaságának kedvelése, kitartás. A vizsgálat során 11000 egyedet és 300 fajtát hasonlítottak össze, ezek alapján állapították meg a közös tendenciákat. Így ne lepődjünk meg, ha ismerünk olyan kutyát, aki a kutatás alapján barátságtalan fajtához tartozik, de ő a legaranyosabb és legkedvesebb kutya, akivel találkoztunk, hiszen a személyiség nem csak egy tényezőtől függ.  Vajon a mi kedvencünk a tanulmány alapján barátságos vagy barátságtalan kutyák táborába tartozik?

Hogyan válasszunk magunknak kutyát?

Amikor felmerül, hogy milyen négylábú családtagot válasszunk, sok faktort figyelembe kell venni. Mennyi időt tudunk vele tölteni? Mire tartjuk a kutyát? Családtagnak, házőrzésre, vadászathoz… Mekkora területünk van? El tudjuk-e vinni kutyaiskolába? Bár furcsán hangzik, de abba is érdemes belegondolni, hogy mekkora lesz a kutya ételigénye, és belefér-e a költségvetésünkbe, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű eledelt kapjon (legyen az száraz, nedves vagy főtt étel).

Barátságtalan kutyafajták

Gyakori, hogy meglátunk egy kutyát, és beleszeretünk anélkül, hogy tudnánk, milyen kihívásokat tartogat a fajtája. Ilyenkor érdemes utánajárni, hogy képesek vagyunk-e megadni neki mindent, amire szüksége van, és mérlegeljük (még azelőtt, hogy „beszereznénk” az új lakótársat), hogy kompatibilis-e az elképzeléseinkkel. Bár ez kicsit tárgyiasan hangzik, mégis fontos, hogy felelősségteljes döntést hozzunk, és ne keserítsük meg a jövevény életét azzal, hogy mégse tudjuk vállalni, és ezért menhelyre kerül. Ha mindenkivel barátságos, „társasági pillangót” szeretnénk, akkor nem ajánlott ezeket a típusokat választani:

1. Nyájőrző kutyák
   például: kuvasz, puli, kaukázusi juhászkutya
2. Ázsiai ősi kutyafajták
   például: Shikoku
3. Ősi agárfajták
   például: afgán agár
4. Északi vadászspiccek
   például: finn spicc
5. Szánhúzó kutyák
   például: husky, malamut
6. Pincserek, schnauzerek
7. Német juhászkutya
8. Vadkacsavadász retriever
9. Közép-európai „utility” kutyafajták (jellemzően „egy funkciós”, egy bizonyos feladatra tenyésztették ki eredetileg őket)
   például: dalmata
10. Rövidszőrű skót juhászkutya

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a kutyák ne lennének alkalmasak arra, hogy beilleszkedjenek a családba, vagy akár jól kijöjjenek a környezetükkel. De ezek a típusok gyakrabban bizalmatlanok az idegenekkel szemben, és nehezebb dolgunk lehet őket társaságkedvelő, „mindenhová menő” kutyává alakítani, ha ez a célunk, mert ez nem illeszkedik olyan könnyedén a személyiségükhöz. Kifejezetten következetes nevelést igényelnek, és korán kell elkezdeni az oktatásukat, hogy könnyen kezelhető kutyákká váljanak.

A skála másik oldalán többek közt olyan kutyafajták vannak, mint a bull-típusú kutyák, golden retrieverek és a tacskók. Ők természetükből adódóan barátságosabbak. De persze ez nem kőbe vésett szabály, hiszen sokat számít egy kutya szocializálása, életkora, neme és tapasztalatai.

A kutya fajtája a legfontosabb a személyiség különbségeinek meghatározásában. Minden kutya egyedi, és minden fajta különböző tulajdonságokkal rendelkezik, de a fajták különböznek abban, hogy milyen személyisége lesz a legtöbb, fajtához tartozó egyednek.

– mondja Dr. Milla Salonen

Miért fontos a kutyák korai szocializációja

A cél gyakran nem az, hogy a mi kutyánk legyen a legbarátságosabb, hanem az, hogy ne féljen a környezetétől, ne legyen reaktív, tehát fontosabb, hogy semleges legyen a külvilággal. Félreértés ne essék, nem unatkozó és rezignált kutyákat szeretnénk nevelni, de a saját érdekükben lényeges, hogy minél kevesebb inger váltson ki belőlük stresszreakciót, hiszen a hosszútávú és gyakori stressz nem tesz jót az egészségnek.

A szocializációt kölyökkorban érdemes elkezdeni, mert ilyenkor még többé-kevésbé „tiszta lappal” indulunk. Kulcsfontosságú, hogy minél korábban minél több inger érje kedvencünket (ez viszont nem azt jelenti, hogy idősebb korban már képtelenség szocializálni őket), és hozzászokjon a külvilág gyakori zajaihoz, az emberekhez és más állatokhoz. De tudjuk, hogy hol a határ, és ne terheljük hirtelen túl kedvencünket, mert azzal csak a vágyott eredmény ellentétét fogjuk elérni.

Természetesen a szoktatást mindig a kölyökkutya feltételeihez kell igazítani, ami azt jelenti, hogy a kiskutyát nem szabad ijesztő szituációkba kényszeríteni.

– hívja fel a figyelmet a kutatás vezetője, Dr. Milla Salonen