hirdetés

Gyémántot és aranyat is kiszagolnak a négylábú geológusok: hatékonyabbak, mint az ember

László Enikő, 2021. november 28

A kutyák rendkívüli szaglásukkal szinte bármit képesek megtalálni. Még különleges ásványi kincseket is. Hogyan és mikor álltak munkába az első geológus kutyák?

hirdetés

Az ásványkincs-felderítő kutyák igazi négylábú geológusok, akik az adott kőzetek felkutatására lettek megtanítva. Mivel mindegyiknek különböző szaga van, ezért az ebek könnyedén képezhetők. Hasonló módszerekkel, mint a drogkereső, robbanószer-kereső vagy dohánykereső kutyák.

A hatvanas években Finnországban, Svédországban és az akkori Szovjetunióban egyre elterjedtebb módszerré vált az úgynevezett geológus vagy ásványi kincs-kereső kutyák alkalmazása. A csodás szimattal rendelkező ebek viszonylag könnyen megtaníthatók arra, hogy bizonyos tárgyakat megtaláljanak. A különböző érceket sokkal gyorsabban kutatják fel, mint a kétlábú geológusok. Képesek olyan lelőhelyekre bukkanni, amit a keresőműszerek sem mutattak ki korábban. Leggyakrabban kénérc, réz, cink, volfrám, nikkel, arzén és kéntartalmú kőzetek felkutatására alkalmazták a kutyákat.

Kutatóebnek szinte bármilyen fajta alkalmas, ami jó szaglással rendelkezik. Leggyakrabban német juhászkutyákat, vizslákat, tacskókat és foxterriereket treníroztak négylábú geológusnak.

Az első négylábú geológus

Az első kutya, aki ásványok felkutatására képeztek ki, Lari, a német juhászkutya volt. Finn gazdája, Pentti Mattsson egy felmérés miatt kezdte el trenírozni kedvencét. A kutya feladata az elrejtett szulfidok megtalálása a tőzegréteg alatt. Lari egy kisebb területen 1330 ilyen követ talált. Míg ugyanennyi idő alatt egy geológus csupán 270 darab szulfidokat tartalmazó kőzetre bukkant. A siker hatására a Finnországi Földtani Intézet 1962-ben elindított egy különleges programot. Ennek célja az volt, hogy rájöjjenek, speciálisan kiképzett kutyák alkalmasak-e felszíni vagy felszínhez közeli ásványi anyag lerakódások kimutatására.

Az alábbi angol feliratú rövidfilmben láthatók a négylábú geológusok munka közben:

Mattssont az intézet egyik kiképzőjévé választották, ő leginkább szulfidtartalmú ércekre akart koncentrálni, ugyanis ezeknek igen egyedi aromája van. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a kutyák sokkal sikeresebbek különböző ércek felkutatásában, mint az emberek. A program során tizenhat ebet képeztek ki, és őket 1964-1994-ig alkalmazták is efféle feladatok elvégzésére. Mattsson tréningtechnikája olyan hatásosnak bizonyult, hogy az Egyesült Királyság is átvette azt, hogy kiképezze a világ első kábítószer-kereső kutyáját. A programot azonban 1994-ben megszüntették, mert az ebek ellátása és tréningezése igen sok pénzbe került.

De korábban is felfedezték már a kutyák rendkívüli kincskereső képességét. Az ötvenes években egy amerikai geológus állapította meg, hogy egyes, egy körzetben élő ebeken gyakran hasonló mérgezési tünetek jelentkeznek. Ezek a házi kedvencek ugyanazokat a hüvelyes növényeket fogyasztották. Kutatások során fény derült arra, hogy ezek szelént tartalmaztak, amit a talajból nyertek ki. A szelén pedig általában az uránérc jelenlétére utal. A geológus már ekkor feltételezte, hogy a mérgezéses esetek területén uránércet rejt a föld. Bizony nem is tévedett. (Forrás: Szinák János, Veress István: Ó, azok a csodálatos ebek!)

Mára már nem divat a kincskeresés

Az ásványokat kereső kutyák nemigen népszerűek mostanában. 2014-ben Rexet, a németjuhászt tartották a világ egyetlen kőzetkutató kutyájának.

Az alábbi angol nyelvű videóban Rex és gazdája látható:

Gazdája, a svéd geológus kiképezte kedvencét, hogy az képes legyen kiszagolni a környezetében lévő gyémántot, aranyat és különböző szulfidokat. Peter Bergman nem érti, ma már miért nem használnak kutyákat a kereséshez, hiszen ez nemcsak környezetbarát módszer, hanem költséghatékony is.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon