hirdetés

Törvényre sétáló német kutyák: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2020. augusztus 27

Kutyát sétáltatni kell, és van, ahol ez hamarosan már törvényi kötelezettség is lesz.

hirdetés

A világsajtót bejárta a hír: a tervek szerint Németországban kötelező lesz naponta legalább kétszer minimum egy órán át kutyát sétáltatni, az ebek jóléte érdekében. Igaz, hogy a tervezet számos más témát is tartalmaz, mégis az újságíróknak valami miatt ezt a hírt volt fontos kiemelni.

Miért sétáltatunk?

A „levinni a kutyát” leginkább azt szokta jelenteni, hogy kivisszük a lakásból, hogy elvégezze a dolgát és jó esetben mászkálunk is vele kicsit, hadd mozogjon. A kutyasétáltatásnak jóval több funkciója van, mint csak az, hogy kedvencünk ne a lakást piszkítsa össze és közben mozogjon is egy kicsit. Főleg, ha a napja többi részét bezárva tölti.
A kutyáknak kellenek a változatos ingerek. Fajtától függően eltér az, hogy mennyi időt kéne vele eltöltenünk és milyen tevékenységekkel kéne lekötni a figyelmét. Mert az ebeknek nem csak a lábát, hanem az idegrendszerét is le kell fárasztanunk különféle, hozzá illő feladatokkal.

Nem jó az, ha a séta csak annyiból áll, hogy a kutyát egy pórázra kötve végig rángatjuk, amíg elvégzi a dolgát. Szüksége van a felfedezésre, a szaglálásra, a másokkal való interakcióra, szocializációra. Főleg fiatal eb esetében fontos mindez. Ekkor még tanulja azt, hogyan kell viszonyulnia, reagálnia a környezetére.

A kölyköknek különösen fontos a séta, ezáltal ismerik meg környezetüket.

Van még egy nagyon fontos előnye. Megfigyelhetjük és ezáltal jobban megérthetjük viselkedését. A kutyatartás velejárója az, hogy ismerjük saját ebünk természetét. Erről a négy fal között reális képet nem fogunk kapni. A sétáltatás egy többfunkciós, közös program.

Amikor ez elmarad

Állatkínzásnak azt szoktuk tekinteni, amikor valaki egy kutyát jó alaposan helybenhagy. Holott állatkínzás az is, amikor nem vagyok képes előteremteni azokat a dolgokat, amik a kedvencem jólétéhez elengedhetetlenek. A kutya biológiai egyed, saját igényeivel. Nem egy játék, amit fogok és előveszek, amikor éppen úgy tartja kedvem.

A mozgás hiánya, a szocializációs problémák, a komolyabb viselkedésproblémák mindegyike előbb-utóbb állatjóléti problémákhoz vezetnek. Leginkább egészségügyi problémákhoz. Igaz, ezek nem olyan látványosak és nem is azonnal látszódnak, mint egy agyonvert eb esetében, de ettől még állatkínzásról beszélünk.

Ha nincs egy kutya kellőképpen lefárasztva, viselkedési problémák alakulhatnak ki nála.

Kistestű kutyák esetében lehet hallani történeteket olyan szerencsétlen kedvencekről, akik életük tetemes részét lakásba zárva élik le. Mert kicsi, nem kell neki annyi mozgás. Pelenkában tartják vagy könnyedén rászoktatják arra, hogy egy alomtálcába végezze dolgát. Mint egy bent tartott macska. A kutyának ez viszont abszolút nem jó. Azon pedig főleg nem kell csodálkozni, ha a viselkedése problémás lesz, ami végül az évek során egészségügyi problémákat hoz felszínre. Még akkor is, ha megtörténik a kimaradt ingerek pótlása benti játékkal, az eb élettere és az így kapott ingerek olyan mértékben szűkülnek be, hogy akármennyire is nevezzük családtagnak, neki ettől még nem lesz jó.

Akkor most a német kutyáknak nagyon jó lesz?

A tervezett német rendelkezéssel kapcsolatban sok minden eszembe jutott.
Ez lenne a megoldás? Ez fogja megoldani a nem megfelelő kutyasétáltatás miatt kialakuló problémákat?

Vannak olyan társadalmak, ahol a többség úgy éli életét, ahogyan azt mondják nekik, ami a szabály, azt teszik. Megbíznak a törvényhozó racionalitásában és követik a meghozott döntéseket. Bennünk, magyarokban is van egy ilyen jellegű, kicsit keszekusza illúzió. Minden problémára azt tartjuk megoldásnak, ha jönnek a törvények, azok helyre tesznek mindent. Közben a már meglévő szabályokat sem tartjuk be, folyamatosan keressük a kiskapukat.

Lehet-e számszerűsíteni azt, hogy egy kutyának egy nap alatt hányszor, mennyi időt kell sétálnia? Főleg úgy, hogy az egésznek nem csak az a lényege, hogy a lába mozogjon. Sok tényezőtől függ az, hogy egy ebnek mire és milyen mértékben van szüksége. Számít az életkor, a genetikailag rögzült viselkedés, a temperamentum, az egészségügyi állapot. Egy tacskó igencsak megsértődik, ha a zuhogó esőben szeretnénk rábírni arra, hogy gyakoroljon jogkövető magatartást és álljon neki kedélyesen sétálni.

Kutyát a kánikulában, a forró aszfalton nem sétáltatunk, nem egészséges. Ugyanez igaz a fogcsikorgató hidegre is. Egy műtét után lábadozó kedvenc inkább pihenésre vágyik, csakúgy, mint egy nagyon idős kutya. Az ő hangulatuk és erőnlétük is változik.

Egy jogszabálynak – nem csak ennek – akkor van hatása, ha azt betartják és az ellenőrizhető is. Balgaság abban bízni, hogy csak egy törvény miatt lesz radikális változás, hiszen nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani. Nem lehet minden egyes ügyben bírósági eljárást indítani, ahol feltételezhetően az állatjólét nem volt biztosított. Ettől függetlenül, meg kell legyen a lehetőség arra, hogy ha valakit tetten érnek, akkor a szankcionálás rendelkezésre álljon. Emellett jó az, hogy a rendszer törvénybe foglalja: ez az a viselkedés, amit elvárok.

Nem a törvény ezen kritériuma fogja megváltani a világot. Régen rossz az, amikor egy kutyatartó nem tudja, hogy a kedvencének nem a négy fal között kell leélnie élete nagy részét.
Ehhez nem jogszabály kell. Hanem felelős hozzáállás és annak ismerete, hogy egy négylábúnak milyen igényei vannak.

Nem attól lesz valaki jó kutyatartó, hogy követi a törvényt. Hanem attól, hogy képes felfogni azt, mire van szüksége az állatnak és tudja jól, hogy a közös sétának milyen jelentősége van.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon