Az 5 legkevésbé vedlő kutyafajta: mutatunk mást is, mint a sokat ismételt uszkárt

Persze azzal minden leendő kutyatartó tisztában van, hogy egy eb többé-kevésbé vedleni fog, azonban sokak számára kardinális kérdés ennek a mértéke. Bár olyan, hogy hipoallergén kutya, nincs, ugyanis nem az állat szőrére, hanem a nyálában megtalálható Can f1 és a Can f2 fehérjére vagyunk allergiásak; de a nagy mennyiségű kihullott szőr sok más okból is zavaró lehet.

Ma a teljesség igénye nélkül újabb 5 olyan kutyafajtát hoztunk el, amelyek híresen keveset vedlenek.

1.) Pumi

A pumi a 17–18. században bukkant fel először Magyarországon. A Franciaországból érkező nyájakat akkoriban rendszerint a kutyákkal együtt adták el, így vélhetően ezek a terrier jellegű ebek keveredtek a hazai juhászkutyákkal, legfőképp a pulikkal. 1914-ben Raitsits Emil segítségével a Budapesti Állat- és Növénykertben nagy odafigyeléssel, szelektált módon kezdték el tenyészteni; ő arra törekedett, hogy a puli és a pumi jól elkülöníthető legyen.

A pumi szőrzete igen egyedi, és nem csak azért, mert nem hullik. Dupla rétegű a bundája, de a puha aljszőrzet és a durvább fedőszőrzet is egyforma hosszúságú. Amikor átfésüljük, utána mindig érdemes átvizezni, hogy az újra begöndörödjön.

2.) Lhasa apso

Lhasa (Lhásza) Tibet szent városának a neve, az apso pedig hosszú szőrű kutyát jelent. Talán meglepőnek tűnhet, de ez az ezeréves múltra visszatekintő elegáns kis szőrmók paloták és buddhista kolostorok őrkutyájaként szolgált, magasan a Himalája hegységben.

A lhasa apso szőre hasonlóképpen nő, mint a haj, ezért hasonlóképpen is hullik. Bundáját meg lehet hagyni hosszabbra, de választhatunk több rövidebb fazon közül is. Bár nem úgy vedlik, mint egy átlagos eb, cserében azonban több energiát és időt kell szánni a fésülésére és a fürdetésére.

3.) Bedlington terrier

A bedlington terriert Angliában tenyésztették ki. Olyan felmenőket tudhat magáénak, mint a Dandie Dinmont terrier és a whippet. A források szerint az Angliát keresztülutazó romáknak (angolul traveller) köszönhetjük a kialakulásukat, akik orvvadászathoz is használták a fajtát. A bedlington terrier emiatt eleinte a szegényebb réteg kutyája volt, bányászok is gyakran használták kártevőirtásra.

A bedlington terrier göndör bundájába vegyülnek puha és durva szálak is, de sosem drótos. Gyakorlatilag szinte egyáltalán nem hullik a szőre, cserébe azonban nagyon gyorsan növekszik, kéthavonta szükséges nyírni. Emellett azonban nem igényel különösebb odafigyelést, heti egy-két átfésüléssel gyönyörűen karbantarthatjuk.

4.) Skót terrier

A fajta a Skót-felföldről származik, pontos kialakulását azonban homály fedi. Feltehetően a 18–19. században már léteztek a ma ismert kutyák ősei, akik rókákra, vidrákra, nyestekre és más, kártékonynak ítélt kisebb ragadozókra vadásztak. Feltételezhetően rokonságban áll a cairn és a west highland white terrierekkel.

Bár a skót terrier bundája kevéssé hullik, ápolásához nagyobb odafigyelésre van szükség. A kemény, drótos fedőszőrzet puha aljszőrzetet takar. Ahhoz, hogy elérjük a bunda kívánt formáját, rendszeresen kutyakozmetikushoz kell vinnünk. A nyírás mellett szükséges a kézzel történő trimmelés is, amellyel egészségesen tarthatjuk a szőrzetet. Ezt egy kis gyakorlással a gazdi is elsajátíthatja, de a kozmetikusok jobban szeretik, ha rájuk bízzák a feladatot.

5.) Majompincs

Ez a mókás kis kutya az 1600-as években egerekre és patkányokra vadászott, majd egy éles váltással Európa egyik legnépszerűbb és legkedvesebb ölebévé vált. Igen hatékony vadász volt, így a majompincset egy idő után a konyhába is beengedték, hogy ott is rendet tegyen. Innen pedig esze ágában sem volt távozni! Esténként a gazdák ágyát melegítette, napközben pedig intézte a rábízott feladatot.

Bár a majompincsnek hagyományosan nővő, kemény, sűrű szőrzete van, kevésbé hullik, mint egy átlagos bunda. Szőrzete lassan nő, ezért elég néhány havonta ellátogatni vele a kozmetikushoz, ám otthon hetente kétszer is át kell fésülni, hogy elkerüljük a nemezesedést és a kócolódást.

Mielőtt elhatároznád magad

Igyekeztünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen kiemelni a felsorolt fajták legfontosabb tulajdonságait, ugyanakkor arra buzdítunk, hogy ne csupán ez alapján dönts! A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a tartására.