hirdetés

Argentin dog, a félreértett zseni: lehet a rettenthetetlen vadászból házi kedvenc?

László Enikő, 2021. március 20

A hatalmas, hófehér argentin dog tekintélyes megjelenésével azonnal magára vonja mindenki figyelmét. Eleganciája és magabiztossága egyesekben akár félelmet is kelthet. Milyen kutya valójában az argentin dog?

hirdetés

Az argentin dog egy igen megosztó kutyafajta. Egyesek a csodaszép, nyugalmat árasztó társat, mások a kitűnő vadászt, és megint mások a félelmetes harci kutyát látják benne. Hogy jobban megértsük, mi vezetett ehhez a megosztottsághoz, ismerjük meg történetét!

Harci eb helyett vadászkutya

Sokan azt gondolják, hogy az argentin dog egy harci kutya, akit viadalokon való részvételre tenyésztettek ki. Külső megjelenésében valóban jobban hasonlít egy bullterrierre, mint egy magyar vizslára, azonban ez az eb legalább annyira vadászkutya, mint utóbb említett fajtársa. Felmenői között azonban valóban szerepel néhány molosszer, illetve a fent említett bullterrier is. Ősei igen sokfélék, ebből is látszik, hogy kitenyésztőinek pontos elképzelése volt arról, milyen kutyát szeretnének létrehozni.

Különleges genetikai puzzle

Az argentin dog története igen jól dokumentált, mivel egy viszonylag fiatal fajtáról van szó. Az 1920-as években Dr. Antonio Nores Martinez kezdte el tudatosan felépíteni a fajtát, később pedig Augustin nevű testvére finomította azt, különböző keresztezésekkel. Dr. Nores Martinez szenvedélye volt a vadászat, éppen ezért szeretett volna maga mellé egy tökéletes vadászkutyát. Pontos elképzelése volt arról, milyen legyen az általa kívánt fajta. Erős, de nem zömök testfelépítésű, jó szimatú, fehér színű óriás, erős harapással. Természete azonban nyugodt kell, hogy legyen, illetve nem szabad, hogy fajtársaival túlzottan agresszívan viselkedjen, hiszen falkában vadászik.

Felmenői között ezért számos fajta szerepel. Először a cordobai harci kutya bevonásával kísérleteztek, de ezáltal az argentin dog túl agresszívvé vált, így falkavadászatra alkalmatlan lett. Emellett szaglása sem volt kifinomult. Elkezdtek hát minél több fajtát bevonni a tenyésztésbe. Az angol pointertől a kitűnő szimatát és vadászszenvedélyét örökölte, a német dogtól pedig nagyságát. A boxerrel az agilitását próbálták növelni és valószínűleg tőle örökölte a gyermekekkel szembeni barátságosságát is. A bullterriertől fehér színét és erős harapását, a pireneusi hegyikutyától szintén méretét, fehér színét és temperamentumát kapta. Annak érdekében, hogy gyorsabban fusson, ír farkaskutyát is bevontak a tenyésztésbe. Ebből az egyvelegből alakult ki a ma ismert argentin dog, akinek első fajtaleírását 1928-ban alkották meg. Közel két évtized kellett ahhoz, hogy ezt közzé is tegyék, hiszen csak ekkor terjedt el igazán ez az új fajta.

A vaddisznók rettenthetetlen ellensége

Az argentin dog egy rendkívül erős, bátor és magabiztos vadászkutya. Ezen tulajdonságai miatt terjedt el Dél-Amerikában, hiszen csak egy ilyen eb képes megvédeni az állattenyésztők és földművesek gazdaságát a vaddisznóktól. Dr. Nores Martinez a fajta népszerűsítésének céljából egy bemutatót is rendezett. Argentin dogját egy puma és egy vaddisznó ellen is szerepeltette. Hármójuk közül azonban csak a kutya maradt életben. A fajta Dél-Amerika számos pontján a mai napig vadászik falkában vaddisznóra. Ha szagot fognak, csendben rohannak a vad után, majd rávetik magukat a vadkanra. A földhöz szegezik mindaddig, amíg a gazda oda nem ér. Argentin szokás szerint a vadászok késsel végeznek az állattal, a kutyák nem ölik meg őket.

Az argentin dog népszerűsége

Dr. Nores Martinez azonban nem élhette már meg az általa kitenyésztett fajta sikerét, ugyanis 1956-ban gyilkosság áldozatává vált. Testvére, Augustin politikai fogolyként börtönben ült, így a tenyészet nem üzemelt tovább. Szabadulása után azonban a férfi elhatározta, hogy beteljesíti testvére álmát, és megismerteti a világgal az argentin dogot. Ebben munkája is hatalmas segítség volt, hiszen Argentína kanadai nagykövetének nevezték ki, ami által rengeteget utazott. Ahová eljutott, ott népszerűsítette a fajtát. 1964-ben az Amerikai Kennel Klub, 1973-ban pedig az FCI hivatalosan is elismerte az argentin dogot.

Egyes országokban tilos a tartása

Az argentin dog is osztozik a bull típusú kutyákkal az előítéleteken. Számos országban tilos tartása. Többek között Norvégiában, Törökországban, Ukrajnában és Angliában sem engedélyezett. Hazánkban egyetlen fajtára sem vonatkoznak efféle korlátozások.

Az egyes kutyafajták betiltását sokan ellenzik. Egyes esetekben nehéz bizonyítani, hogy az adott eb valóban fajtatiszta-e vagy keverék. Emellett a nevelés jóval fontosabb egy kutya személyiségében, mint maga a fajta. De tény, hogy egyes négylábúak agresszívebbek más, leginkább azonos nemű fajtársaikkal szemben.

Ezek a kutyák erőskezű, határozott, de semmiképpen sem abuzív gazdát igényelnek. Megfelelő nevelés mellett nem agresszívek és jó családi kutyák. Az argentin dog – más fajtákkal egyetemben – ma már csak ritkán, leginkább hazájában foglalkozik azzal, amire kitenyésztették. Vagyis a vadászattal. A mai argentin dogok többsége családi kedvencként éli az életét. Ennek megfelelően a tenyésztők már a kezesebb példányokat részesítették előnyben a pároztatás során. Megfelelő, kölyökkortól elkezdett szocializáció és nevelés mellett az argentin dogból is egy szerető, ragaszkodó és védelmező társ válik. Csak a megfelelő gazda kell hozzá.

Pákó, a zseni

Pákó mondhatni, hogy hazánk egyik legismertebb argentin dogja volt. Gazdájával, Vámosi-Nagy Nórával számos bemutatón vettek részt a 2000-es évek elején. Aki csak látta a hófehér óriást, Pákót, elámult. Rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott és nem utolsó sorban intelligens kutya volt, aki sorra hajtotta végre a gazdája által kiadott utasításokat. Pákó kitűnő példa arra, hogy csak nevelés, befektetett idő és energia kérdése, kiből milyen természet válik. A potenciál mindenkiben megvan, csak egy megfelelő gazda kell, aki ezt előhozza.

Pákó egy bemutatón.

Az argentin dogok kifejezetten jó képességű, tanulékony kutyáknak mondhatók, azonban nem megfelelő gazda kezében hajlamosak dominánssá válni. Ez pedig nem az ő hibájuk. Mindenki saját képességei ismeretében válasszon maga mellé társat, semmiképpen sem az alapján, hogy egy fajta szép, tekintélyt parancsoló megjelenésű. Mindenki számára létezik tökéletes kutya.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon