hirdetés

Amerikai rókakopó fajtaleírás: az éneklő hangú kopó, aki akár fél napig is üldözi a vadat

László Enikő, 2022. április 9 - Képek: Getty Images Hungary

Az amerikai rókakopó nagyszerű vadászkutya. Különleges, éneklő hangja kilométerekre is elhallatszik, ezt azonban lehet, hogy a szomszédok kevésbé preferálják, mint a vadászok. Ez a nagyszerű eb családi kedvencnek abban az esetben ideális, ha megfelelő nevelésben részesül és gazdája nem feledi, hogy vérbeli vadásszal van dolga.

hirdetés

Az amerikai rókakopó jó kedélyű, kevés gondozást igénylő eb, aki jól kijön gyerekekkel, kutyákkal, még macskákkal is, de különleges megfontolásokkal jár tartása a leendő gazdik számára. Elegáns vadász, aki gyorsaságáról, kitartásáról és munkabírásáról ismert. Akár fél napon át is képes üldözni a vadat, a nyomot követve pedig jellegzetes, éneklő hangot hallat. Brit rokonától, az angol rókakopótól a láb hosszából lehet megkülönböztetni. Az amerikai lábai hosszabbak és finomabb csontozatúak, valamint enyhén ívelt az ágyéka. A kopónak sok fizikai fárasztásra van szüksége, különben depresszióssá és destruktívvá válhat. Hangos ugatása dallamos a vadászkutyák szerelmeseinek, de zavaró lehet a szomszédoknak. Ennek a független léleknek a kiképzése és nevelése komoly kihívást jelenthet a kezdő gazdik számára.

Eredete

Ez a ritka fajta sok helyen még mindig úgy él és dolgozik, mint ősei, amikor több száz évvel ezelőtt Észak-Amerikába érkeztek. A nagy falkában való vadászatra tenyésztett amerikai rókakopókat angol telepesek által hozott vadászkutyákból tenyésztették ki, akik az új környezeti adottságokhoz igazították őket. Az amerikai tenyésztők egy olyan rókakopót akartak kifejleszteni, aki könnyebb, magasabb és gyorsabb, mint angol unokatestvére, valamint kifinomultabb szaglású, hogy jobban illeszkedjen új országuk vadjaihoz és terepéhez.

George Washington kutyáival.

A fajta Robert Brooke nevéhez köthető, aki az 1650-es években angol rókakopókat importált az Egyesült Államokba. George Washington is a korai amerikai tenyésztők közé tartozott, és emellett lelkes rókavadász volt. Egy falkát tartott brit importból tenyésztett kutyákból (többségük Brooke vérvonalából származott), és aprólékos nyilvántartást vezetett tenyészprogramjáról. Barátjától, Lafayette tábornoktól kapott francia tenyészállománnyal finomította falkáját. Washington nem egyedül alakította ki az amerikai rókakopót, de kulcsszereplője volt a fajta fejlődésének. Egyesek úgy tartják, az amerikai rókakopó az egyik első amerikai kutyafajta.

A gyarmatosítás utáni időkben további finomításokat végeztek az amerikai rókakopón, amíg egyértelműen elkülönült tengerentúli unokatestvérétől. A polgárháború beköszöntéig a vadászkutyákkal végzett rókavadászat volt az amerikai dzsentri fő sportága. Ma az amerikai rókakopó Virginia állam kutyája.

Fajtastandard

Az amerikai rókakopó egy nagytestű, agilis testfelépítésű vadászkutya. Feje meglehetősen hosszú, koponyája széles és telt. Szemei nagyok, barnák, tekintete szelíd. Fülei mérsékelten alacsonyan tűzöttek, hosszúak, szélesek, majdnem az orr hegyéig érnek. Végei lekerekítettek. Nyaka erős, közepes hosszúságú. Háta közepesen hosszú, erős és izmos. Ágyéka széles, enyhén ívelt. Mellkasa mély, a bordák jól íveltek. Farka mérsékelten magasan tűzött, enyhén felfelé görbül. Mellső lábai egyenesek, a hátsók erősek és izmosak. Mancsai rókaszerűek, lábujjai jól íveltek, a talppárnák teltek, kemények, karmai erősek. Szőrzete sűrű, kemény, testhez simuló. Színe legtöbbször tricolor (fekete-fehér-vörös) vagy bicolor (vörös és fehér). Marmagassága nemtől függően körülbelül 53-64 cm, testtömege 30-35 kg. Várható élettartama 10-12 év.

Jelleme

Viszonylag könnyen kezelhető és barátságos, de nem ajánlott akárkinek. Olykor lehet makacs és független is, ami a kiképzést türelmi játékká teheti. A kutyaiskolai foglalkozások mindenképpen ajánlottak számára. Fontos kiemelni, hogy vadászkutyaként nem biztonságos, ha póráz nélkül sétáltatják, mert az orra bajba keverheti az ebet. A megfelelő nevelésben részesített rókakopó általában nagyon szelíd, odaadó és kellemes társ, aki jól kijön a gyerekekkel. Ennek ellenére a gazdiknak türelemre és kitartásra van szükségük a képzés során, hiszen a vadászkutyák nemkívánatos viselkedést mutathatnak, ha nem vezethetik le felesleges energiáikat és meglehetősen önállóak.

Ideális környezet

Kitartása és a futás szeretete kiváló kocogópartnerré teszi a sportos gazdik számára, szelíd természete pedig jó családi kutyává, mindaddig, amíg megkapja a szükséges mozgást. A rókakopót kifejezetten azért tenyésztették ki, hogy hosszú órákat töltsön a préda üldözésével. Ez az oka annak, hogy minden nap legalább két óra edzésre van szüksége. Ha nem jut hozzá, unatkozhat és destruktív lesz. Nagy mozgásigénye miatt kertes házban javasolt tartása. Akkor a legboldogabb, ha mindig családja közelében lehet. Nagyszerű társ a hosszú sétákon, kirándulásokon vagy túrákon. Mivel vadászatra, állatok üldözésére, valamint nyomkövetésre tenyésztették ki, csak biztonságosan elkerített területeken szabad szabadon engedni, és minden sétát pórázon kell megtenni. A fajta olyan kutyás sportokban is szívesen vesz részt, mint a nyomkövetés, a flyball, a frizbi, agility és szinte minden más, amit a kutya és a gazdi együtt élvezhet.

A rókakopók igazi falkakutyák.

Ápolás

Az amerikai rókakopó bundája rövid és a testhez simuló. A szőrzet kemény textúrája megvédi a kutyát az aljnövényzettől, amelyen a vadászat során áthalad, gondozása pedig rendkívül egyszerű. Általában csak egy rövid, heti egyszeri alkalomra van szükség egy sörtekefével, vagy egy gumis kutyakesztyűvel. A rókakopót nem kell fürdetni, hacsak nem koszolja össze magát jelentősen. Mint minden fajtánál, az ő esetében is a karmokat rendszeresen le kell vágni, a lelógó füleket és a szemeket pedig tisztán tartani.

Gyakori egészségügyi problémák

Általánosságban kifejezetten egészséges fajta. Egy felelős tenyésztő szűri a tenyészállományt csípőízületi diszpláziára és a trombocitopátiára, amely egy vérbetegség. Megjelenését rosszul működő vérlemezkék okozzák, és ez abnormális vagy túlzott vérzést okoz kisebb dudorok vagy vágások esetén. A kezelés az állapot okától és súlyosságától függ. A hosszú fülű fajtáknál fülgyulladások alakulhatnak ki, ezért a rókakopó füleit rendszeresen ellenőrizni kell.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon