18 hónapig keresték a hűség szobraként ismert Greyfriars Bobby maradványait

A Greyfriars Bobby című, '60-as évekbeli filmben főszerepet játszó legendás kutya maradványait másfél év keresés után találták meg a skót határvidéken.

A hűséges Greyfriars Bobbyt alakító kutya földi maradványainak megtalálásáért komoly kutatómunka folyt. Félő volt ugyanis, hogy egy építkezés miatt örökre megsemmisül a sírja. Ám a kitartó keresésnek meglett az eredménye, így továbbra is békében pihenhet az eb.

Ki volt Greyfriars Bobby, a legendás kutya?

Greyfriars Bobby, a kis skye terrier 1855. május 4-én született Skóciában, Edinburgh városában. Rendőr gazdájával, John Grayjel minden nap együtt járőrözött. Szerdánként együtt mentek a helyi vásárba, majd a délután egy órát jelző ágyúdörrenést követően ebédelni indultak egy közeli vendéglőbe. Itt Bobby minden alkalommal kapott egy süteményt, amit jóízűen el is fogyasztott. A kutya és gazdája elválaszthatatlanok voltak, mindent együtt csináltak.

Sajnos csak két közös év adatott meg a két jó barátnak: 1858. február 15-én John Gray tuberkulózisban elhunyt. A férfit a Greyfriars Kirkyard temetőben helyezték örök nyugalomra. Bobby a szertartás alatt sem tágított szeretett gazdája mellől – noha kutyáknak a temetőbe tilos volt a belépés –, majd a sírt sem hagyta őrizetlenül. Hiába próbálták elzavarni, a hűséges jószág nem tágított. Egy idő után a temetőszolgák is beletörődtek Bobby jelenlétébe.

Három napig egyáltalán nem mozdult el a sír mellől. Ezt követően is csak egyetlen okból hagyta el a helyét: a közös időket felidézve meglátogatta régi éttermüket. A vendéglős először meglepődött a kiskutya láttán, majd megetette. Innentől kezdve mindennapos vendég lett Bobbyból. A férfit azonban nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hol töltheti a kutya a nap további részét, így követte. Legnagyobb meglepetésére a négylábú gazdája sírjához vezette.

Így ment ez 14 évig, egészen Greyfriars Bobby haláláig. Ezzel a hihetetlen kitartással a kis terrier méltán érdemelte ki a hűséges jelzőt. Gazdája közelében temették el, hogy örökre együtt lehessenek.

Gránitból készült sírkövét 1981-ben avatta fel a brit uralkodói család egyik tagja. Két évvel később egy szökőkút is került a sírhelyre, egy skye terriert ábrázoló szoborral együtt. A helyiek szerint az emlékmű szerencsét hoz, elég csak megérinteni a kiskutya orrát. Idővel könyv született a nem mindennapi történetből, ami Walt Disneyt is megihlette: 1961-ben filmet készített a különleges jószágról Greyfriars Bobby: The True Story of a Dog (azaz G. B., egy kutya igaz története),  magyarul Kutyahűség címmel.

Versenyfutás az idővel

Az említett filmben főszerepet játszó kutya pedig halála után másfél évig tartott izgalomban egy egész keresőcsapatot, köztük David Huntert, a kutya egykori gazdájának unokaöccsét. Az eb sírhelyére ugyanis nagyszabású építkezést terveztek, így még annak megkezdése előtt meg kellett találniuk a pontos temetkezési helyet. Végül másfél év fáradhatatlan munkája után, akkor, amikor már épp feladni készültek, a kutatócsoport rábukkant a koporsóra.

Mi a filmbéli skye terrier története?

Mindezek után felmerül a kérdés, hogyan merülhetett feledésbe egy filmsztárként ünnepelt kutya sírhelye, s egyáltalán hogyan alakult a kutya sorsa a film megjelenése után?

A szerepre kiválasztott skye terriert a film forgatása után Willie Merrilees kapta meg. Ő volt a Lothian és Peebles-i rendőrség korábbi rendőrfőnöke, és segített a film forgatókönyvének elkészítésében. A terrier végül az egyik főfelügyelőjénél, John Turnernél, a már említett David Hunter nagybátyjánál kötött ki. A férfi elmondása szerint jól emlékszik, hogy gyerekkorában a kutya ott volt a családi összejöveteleken.

Mint meséli, a kutyát igazi sztárnak tekintették, és egészen haláláig hírességként tartották számon a negyedben, ahol éltek. Gazdája birtokán, egy nagyszabású szertartás keretében temették el, amelyen más hírességek és a nyilvánosság is részt vett. Nevével jelzett sírköve mellé gazdája egy Greyfriars Bobby-szobormásolatot is készíttetett. Ám az azt követő években az ingatlan többször is gazdát cserélt, a sírkő és az emlékmű pedig elveszett.

Amikor Hunter megtudta, hogy a Skót Határok Tanácsa 2021-ben jóváhagyta, hogy új házakat építsenek a területre, megkezdte a maradványok felkutatását.

Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy (az emlékhely – a szerk.) akaratlanul egy ház vagy garázs alatt kössön ki. Felvettem a kapcsolatot az ingatlan tulajdonosával, akinek fogalma sem volt a hely történelmi jelentőségéről. Lenyűgözte a történet, és készségesen felfüggesztette a házépítési munkálatokat, hogy lehetővé tegye számunkra a maradványok felkutatását”

– idézte fel a kaland kezdetét a férfi.

Hosszú út, sok csalódással

Az engedély megadása után még sok-sok hónapnak kellett eltelnie, hogy a keresés bármiféle eredménnyel járjon. Mint Hunter összefoglalta, több mint két év kutatómunka, és 18 hónap ásatás után értek célt.

– Sok csalódás ért minket, pedig sokszor úgy hittük, már közel járunk. De kitartottunk a hitünk mellett – emlékezett.

Térképek, régi fényképek, valamint az ingatlan korábbi tulajdonosaitól és másoktól származó információk segítségével fokozatosan összerakták, hogy hol lehetnek a maradványok. A kitartásnak és a töretlen hitnek pedig meglett az eredménye, s végül az egyik ásó megkoppant a kiskutya koporsójának oldalán. Éppen akkor, amikor a csapat már elhatározta, az lesz az utolsó próbálkozás. Sok lehetőségük nem is lett volna, hiszen addigra a telek 90 százalékát már felásták. Úgy érveltek, hogy ha ott nem találják meg, akkor valószínűleg nincs is a birtokon.

Barátságok szövődtek

Mint David Hunter fogalmazott, a kaland egyik óriási hozománya a barátság, ami a csapattagok között szövődött. Mint fogalmazott, kalandjukhoz hasonlót kitalálni sem lehetett volna: egy csapat férfi, akik minden erejüket megfeszítve kutatnak egy kiskutya maradványai után.

Az igazi Bobby mellett pihenhet

A terveik szerint a filmbéli kutyát is a Greyfriars Kirkben helyezik majd végső nyugalomra, közel az eredeti Greyfriars Bobby nyughelyéhez.